2.fejezet

Bocsi a sok késésért!Íme itt is van a 2. fejezet!



Az erdő felé tartottunk,nevetgélve. Nagyon izgatott voltam,hogy miért olyan különleges az az erdő ahova most megyünk. Beszélgetés közben letértünk az útról és eltévedtünk, szerencsénkre eleredt az eső is...Egy kis barlangot találtunk ahova elmenekülhettünk az eső elöl.
Leültünk a kövekre, s a tájat kezdtük el szemlélni mind a hárman. Minden csupa zöld volt. Hatalmas fák és bokrok, az eső csattogását lehetett hallani. Majd kíváncsian fordultam a többiekhez,hogy mondják el!-Krissi,Lola akkor elmondjátok a történetet? - kíváncsiskodtam.
Egymásra néztek, majd nagyot nyeltek.
- Hát...elmondhatjuk, de lehet ,hogy még se most kéne…tudod elég félelmetes. -mondta Krissi - Nagyon régen élt itt egy favágó aki minden hétvégén a városba vitte a  fákat amiket kivágott, hogy eladhassa jó pénzért. De egyszer valakinek feltűnt, hogy két hete nem hozott fát a piacra...ezért elmentek kideríteni, hogy mi történhetett vele...Összegyűjtöttek 10 embert a felderítésére. Mikor az erdő közepére értek már kezdett sötétedni. A rendőrparancsnok  kiadta, hogy mindenki kettesével keresse , hátha így hamarabb megtalálják. De hiába...minden órában megölt az a szörnyeteg két embert...végül a parancsnok és az egyik embere  hangokat hallottak ...mintha egy kutya vagy egy farkas morogna nem messze tőlük . A parancsnok  elment megnézni ,hogy mi az. Még fegyver is volt nála. Azonban néhány perc múlva a parancsnok fülsüketítő ordítást hallott. Menekülni kezdett de néhány lépés után  megbotlott a favágó hullájába akinek a testét feltépték az arcáról pedig úgy lekarmolták a bőrt ,hogy alig lehetett felismerni. De nem vesztegette el az idejét , ismét menekülni kezdett. - mesélte remegő ajkakkal Krissi.
- Ki is ért pár karcolással megúszva az egészet. - szólalt fel Lola.
-A parancsnok elmondta a kollégáinak a történteket. Együtt visszamentek az erdőbe ,de mivel már alig maradt néhány rendőrtiszt kutyákat is vittek magukkal. De őket már nem támadta meg senki és a favágó hulláját se találták meg , azonban a kutyák mintha megvesztek volna,úgy ugattak és rángatták a pórázaikat. A tisztek onnantól kezdve bolondnak gondolták a parancsnokukat aki végül nyugdíjba is ment. A rendőrség pedig annyival lezárta az ügyet . hogy állattámadás történt.
Meglepődve néztem rájuk és az agyam zakatolt a gondolkodástól, hogy igaz-e vagy nem...
- Az egészben az a legmeglepőbb ,hogy amikor a már egy éve nyugdíjas parancsnok elsétált az erdő mellett szívrohamot kapott.
Most már végkép nem tudtam, hogy mi lehet az...talán egy kóbor kutya, vagy valami állat
- Hé Alisha,nézd elállt az eső!- kiabálta Lola boldogan.
- Akkor mehetünk tovább?- kérdezte Krissi kicsit félve.
- Persze.
Kétségbe esetten kémleltünk ki a barlang bejáratából a szivárványt látva.
Felpattantunk a bicajra és mentünk tovább látva egy kis hegyet is. Olyan jó hangulat volt,hogy még énekeltünk is. Észrevettem, hogy csak tekerünk-tekerünk de sehova se jutunk. Majd pár pillanat múlva ismét megpillantottuk a barlangot ahol megpihentünk.
- Ez lehetetlen!- szörnyülködött Lola.
- Már majdnem két órája indultunk a barlangtól ellenkező irányba egy szög egyenes útvonalon. Hogy kerültünk vissza?- kérdezte aggódva Krissi.
- Éjszakára pihenjünk meg itt. Holnap újra útnak eredünk. - szálltam le a biciklimről. A többiek követték a példámat. Valamilyen morgáshoz hasonlító hangot hallottam a mögöttem lévő fák irányából. Amikor megfordultam nem hittem a szememnek…

A történetről...

Ez a történet 3 lány megismerkedéséről szól.Megismerkedésük első napján felfedező útra kelnek a helyi erdőbe hol elképesztő és veszélyes dolgok várnak rájuk.  Előre szólok ez nem fanfiction csupán saját agyam szüleménye!!:D


puszi:

Alisha

A kezdet

1. fejezet

1980 nyara


Épp az új házba költöztünk be. Nagyon sok bútorunk és egyéb holmink volt, szóval a rokonok átjöttek, hogy segítsenek. Az új ház nagyon messze volt a várostól, a barátnőim pedig a városban éltek. A házunk udvara nagyon nagy volt, alig lehetett látni a végét. A háztól kicsit messzebb, egy hatalmas nagy erdő volt. Mindig is akartam egy fára  faházikót, de sajnos sose épített nekem senki.
Első este sokáig fent voltam a nagy meleg miatt, és a következő napon gondolkoztam. Vajon lesznek-e barátaim? Meddig leszünk itt? Addig-addig gondolkoztam míg el nem aludtam.
Reggel az öcsém keltett fel, hogy kész a reggeli. Egyből kiugrottam az ágyból, gyorsan felöltöztem, majd fogat mostam..
Édesanyám tükörtojást készített.
- Kislányom, ha megetted a reggelit utána menj, és adj a macskádnak enni - mondta anya mosolyogva.
- Oké... - feleltem kicsit mérgesen.
Felálltam az asztaltól, és miközben a mosogatóba tettem a tányérom, hallottam, hogy valaki csenget. Kimentem megnézni és egy lány állt az ajtó előtt, kezében egy tányér süteménnyel.
Meglepődve néztem őt.
-Szia! Az én nevem Krisztina - mutatkozott be mosolyogva, és a sütit felém nyújtotta.
- Szia, én meg Alisha vagyok. Köszönjük a süteményt - vettem át tőle -, gyere be! - mondtam neki illedelmesen.
Körbevezettem a házban és behívtam a szobámba. Már régóta beszélgettünk, amikor hirtelen megszólalt a telefonja.
- Szia Lola - szólt bele telefonjába, miután felvette.
- Te meg hol vagy? - válaszolta Lola.
- Itt vagyok az új lány házában, gyere ki az utcára - felelte Kriszti.
- Oké, megyek! - Ezzel Lola el is köszönt.
Felém fordult Kriszti és azt mondta:
- Gyere ki bemutatlak az unokatestvéremnek - mondta mosolyogva.
Megkérdeztem anyát,hogy mehetek-e, a válasza - mint mindig - igen volt.
Kimentünk Krisztivel és Lola ott várt minket.
- Szia Lola vagyok, Kriszti unokatestvére - mondta mosolygós arccal.
- Szia az én nevem Alisha. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek - mondtam neki.
- Most már, hogy megismertétek egymást, mehetünk bicajozni az erdőbe? - kérdezte izgatottan Kriszti.

Ezzel hát bicajra pattantunk, és elmentünk a sötét erdőbe.
Út közben mondták, hogy különleges története van ennek az erdőnek.


Légyszi írjatok komikat, és folytatom tovább!:))